Kár lenne tagadni, hogy a 2002-ben napvilágot látott Mafia minden idők egyik legjobb videojátéka: elképesztően jó története, hihetetlen realizmusa, nagyszerű karakterei és fantasztikus hangulata szinte utánozhatatlan klasszikussá varázsolták – akkorává, hogy bár két folytatás is készült hozzá, egyik sem tudott a nyomdokaiba lépni. Amikor a Hangar 13 (a stúdió, amely összehozta a finoman szólva sem túl jó fogadtatást kapó harmadik epizódot) bejelentette, hogy ők építik fel a nulláról ennek a cseh remekműnek a remake-jét, joggal fintorgott mindenki: a cég, amelynek sikerült a világ talán legunalmasabb nyílt világú akciójátékát összehoznia, vajon milyen erőszaktételt fog elkövetni a legenda ellen?
Ugyan nem a mai generációk játéka, de talán bemutatni sem kell a Mafia trilógiát.
Röviden annyi a történet hogy Tommy Angelo, egy taxisofőr a Chicagóról mintázott Lost Heaven városában, a szesztilalom és a maffiák korszakában, aki rosszkor van rossz helyen. Vagy legalábbis így volt az eredetiben, merthogy ebben a remakeben, habár konkrétan nem is fejezte ki, de egyértelműen úgy látszott hogy ő bizony be akar kerülni a helyi maffiába.
Ugyan a remake hatalmas csalódást nem okozott a többségnek, de azért nem is lett tökéletes újraalkotása az eredetinek. Pedig a feladatát, amit az emberek egy remaketől várnak nagyon jól teljesítette, ez pedig a grafika, mert a játékmenettel ellentétben az egész megjelenítés gyönyörű.
De hogyan is értelmezte félre a Hangar 13 a remake szót?
Nos, a játékmenetet úgymond megfelelően felújította, de talán kicsit túl sokszor használja a fedezékrendszert, ami egy alapvetően jó dolog, de talán nem erre kéne fektetni egy shooter játék hangsúlyát. Ugyanakkor ettől az egytől el lehet tekinteni, de sajnos nem pozitív értelemben, mert ahogy a rajongóg akarata ellenére az eredetinek szinte tökéletes történetébe belepiszkáltak, arra nincsenek szavak, olyan küldetések fontos történeti szálait is átírták ami nélkül az egész értelmetlen.
A játék ritmusa a megszokottnál unalmasabb, és ezalatt nem csak a küldetések közti felesleges, semmitmondó dialógusokat értem, hanem magát a küldetéseket is, mert bizony van olyan is hogy 15 percig egy lassú teherautóval kell menni a városban, vagy szintén egy teherautó hátuljából össze-vissza lövöldözni, a minket kergető rendőrségre.
A játék hangulatául szolgáló, az autók rádiójából recsegősen hallatszódó, a kort legjobban jellemző Jazz zenék teljes mértékben hiányoznak. A karakterelbe pedig ha már ennyire belenyúltak, legalább ki lehetett volna használni egy ember teljes mértékű megváltozását, és elveinek feladását, a család érdekében.
De azért van játéknak pozitívuma is, például egyes karaktereket, akiknek az eredetiben talán még a nevüket sem tudtuk, sokkal jobban kidolgoztak, és történetet is adtak nekik . A grafika, a szinkron,a rendezés pedig filmeket megszégyenítően tökéletes.
Végszó: A Mafia: Definitive edition első részének remake-e egyáltalán nem lett élvezhetetlen, mint amitől sokan tartottunk. Ugyanakkor aki a régi játék egy modernizált változatára számított annak csalódnia kell: ez már nem az a játék, amit akkoriban játszottunk.
Pontszám: 7,4
- Gál Balázs -
Comments